Magyar népszokások decemberben

A különféle népszokások -  Luca-napja, advent, mendikálás, kántálás, betlehemezés, pásztorjárás, ostyahordás, regölés, borszentelés stb - szorosan kötődnek a karácsonyi ünnepkörhöz, régebben elképzelhetetlen volt nélkülük a december.
 

 

Luca napja (december 13.)
A naptárreform előtt - a Gergely-naptár életbelépése, azaz 1582 előtt - Luca napjára esett a napforduló. Ilyenkor volt a leghosszabb az éjszaka, a legrövidebb a nappal. Ezen a napon elsősorban a tyúkok termékenységvarázslása volt a cél. Ehhez kapcsolódott a nők munkatilalma. Úgy tartották, hogy ha Luca napján fonnának vagy varrnának, nem tojnának a tyúkok.
Luca napján a fiúk elindultak meglátogatni az ismerős házakat és jókívánságaikért cserébe adományokat vártak. Ha ez elmaradt, akkor viszont átkokat szórtak a házra.

Luca-búza

Ismert szokás volt a következő évi termést is jelképező Luca-búza kelesztése . Az asszonyok egy lapos tálban búzát csíráztattak a kemence mellett,és ha az szentestére szépen kihajtott, bő termés volt várható. A zöld búzával aztán egyes tájakon a karácsonyi oltárt, máshol az ünnepi asztalt díszítették, de volt, ahol az állatokkal etették meg tej- és tojásrontás ellen.

Advent
Advent az eljövetel, a várakozás és reménykedés ideje, a karácsonyra való előkészület időszaka. A karácsony előtti negyedik vasárnapon kezdődik. Újkeletű szokás az adventi koszorú készítése erre az időszakra. Formája, a kör-kereszt  ősidők óta használt jelkép.

Karácsony
A karácsony Jézus születésének és a szeretetnek az ünnepe. A karácsonyt megelőző hétköznapokon, a hosszú téli estéken együtt volt a család. Beszélgettek, adventi, karácsonyi dalokat énekeltek, ezzel is készülve Jézus születésének ünnepére. Amikor az esthajnali csillag már feljött, akkor került sor a karácsonyi vacsora elfogyasztására. Ezt sok ház udvarában a gazda puskalövése előzte meg a gonosz lélek elriasztására. A gazdasszony mindent előre kikészített az asztalra, mert a vacsorát végig felállás nélkül kellett elfogyasztani. Imádkoztak, majd első fogásként mézbe mártott fokhagymát, dióbelet nyeltek. Ennek gonoszűző célzata volt. A karácsonyi asztal elképzelhetetlen hal, beigli, valamint alma és dió nélkül. A kerek alma a család összetartásának szimbóluma. Vacsora után a gazdasszony kezébe vett egy szép, piros almát, és annyi szeletre vágta, ahányan ültek az asztalnál, mondván: amilyen kerek az alma, olyan kerek, összetartó legyen a család a következő esztendőben.

Karácsony a palócoknál: Karácsony böjtjén (azaz 24-én) a palócok, lévén általában római katolikusok, szigorúan tartják a böjtöt, azaz húst nem esznek, de nem ritka, hogy napnyugtáig egyáltalán semmilyen ételt nem vesznek magukhoz. Délután a faluban gyerekek viszik házról-házra a megszentelt ostyát, amelyet mindig a kántor felesége süt a híveknek, a háziak pedig pénzt adnak érte.A karácsonyi asztalra böjtös ételek kerülnek általában lencseleves, mákos tészta. Kitüntetett szerepe van az étkezésnél a piros almának (mely az élet és az egészség szimbóluma), a diónak és a fokhagymának, melyeknek rontást űző erőt tulajdonítanak, illetve a méznek, mely az élet édességét jelképezi. Az asztalra kerül a megszentelt ostya is. Még a legszegényebb házaknal is elengedhetetlen volt az étkezés megkezdése előtt az édes pálinka (mézes pálinka) fogyasztása, iletve a karácsonyi kalács, enélkül elképzelhetetlen a karácsony este. Az asztalt általában 2 abrosszal borították le, az elsőre szórtak még búzaszemeket, a jó termés reményében, erre került a második, a díszesebb abrosz.

Mendikálás
Az elnevezés (mendieare=koldulni) a szokás adománygyűjtő jellegére utal. Elsősorban a gyerekek jártak adományt kérni ez idő tájt. Kisebb-nagyobb csoportokba verődve bekéredzkedtek a házakhoz és némi ajándék fejében karácsonyi énekeket énekeltek.

Kántálás
Kántálásnak nevezték a karácsonyi énekes, verses köszöntőt. Az elnevezés a köszöntő énekes jellegére utal, mivel énekkel köszöntötték a ház lakóit. Elsősorban a felnőttek jártak kántálni este, az éjféli óráig.

Betlehemezés
Jézus születésének történetét bemutató, ma is élő, egyházi eredetű népi játék. Szereplői általában pásztoroknak öltözve, házilag készített jászollal vagy betlehemi kistemplommal járnak házról házra. Szent énekekkel, tréfás párbeszédekkel elevenítik fel Jézus születésének eseményeit.

Pásztorjárás
A pásztorjárás szereplői karácsony este éjfélig járták a házakat. Kifordított bundát viseltek, tarisznyát tettek a vállukra, kezükben pásztorbotot tartottak. A kispásztor vitte a betlehemi jászolt. Énekeket adtak elő, majd a végén adományokat vártak a ház urától.

Ostyahordás
Karácsony böjtjén, vagy néhány nappal előtte, a kántortanító az iskolás gyerekekkel minden családnak megfelelő számú ostyát küldött. Az ostya a karácsonyi vacsora fontos része volt, amelyet több helyen mézzel, fokhagymával együtt ettek.

Pásztorok karácsonyi vesszőhordása
Karácsony előestéjén a pásztorok vesszőkkel jártak, amelyekből a gazdasszony a kötényével húzott ki néhány szálat azért, hogy az állatai a következő évben egészségesek legyenek. A vesszőért a pásztornak bort, cipót, esetleg pénzt is adtak. A gazdasszony a vesszővel megveregette a jószágokat, hogy egészségesek legyenek.

Regölés
István napjától, december 26-tól újévig jártak a regősök. A regölés lényegében énekmondás, köszöntés - bőségvarázsló, párokat összeboronáló, adománygyűjtő szokás volt. Különféle énekeket adtak elő és jókívánságokat mondtak a ház lakóinak.

A Dunántúlon legények jártak láncos bottal és köcsögdudával felszerelve olyan házakhoz, ahol eladó lány volt, és elénekelték varázséneküket. Ennek egyik állandó motívumaként a gazdának és háza népének jó egészséget, vagyont kívántak. A második részben egy leányt regöltek össze egy legénnyel. E két állandó részt megelőzi a beköszöntő, melyben a regösök elmondják, hogy hosszú, fáradságos útról érkeztek. Néha megemlítik, hogy nem rablók, hanem István király szolgái. Gyakori a csodaszarvasról szóló regölés is. Állandó rigmus a " Haj, regö rejtem, azt is megengedte az a nagyúristen."

 

István- és János-napi köszöntés (december 26-27)
December 26-27-én köszöntik a magyar falvakban az Istvánokat és a Jánosokat. Tekintettel arra, hogy e két férfinév igen népszerű hazánkban, az István- és János-napi köszöntés a karácsonyi ünnepi ciklus fontos része: baráti ünneplő alkalom, mikor az ismerősök meglátogatják egymást, és terített asztal mellett szórakoznak.

Borszentelés
December 27-én, Szent János napján szokás volt a bor megáldása. Ezen a napon minden család bort vitt a templomba, amelyet a pap megáldott. A szentelt bornak mágikus erőt tulajdonítottak. Beteg embert, állatot gyógyítottak vele, öntöttek belőle a boroshordókba, hogy ne romoljon el a bor.

Aprószentek napja (december 28.)
A Heródes parancsára tömegesen kivégzett betlehemi kisdedek emléknapja. Aprószent minden fiúcsecsemő, akit Heródes király a gyermek Krisztus keresésekor megöletett. Az Aprószentek-napi vesszőzés a szerencsekívánás különös fajtája. A gyanútlan gyermeket a szomszédba küldték, ahol megvesszőzték, hogy egészséges maradjon.

Sok helyen vesszőből font korbáccsal megcsapkodták a lányokat, hogy egészségesek, szépek legyenek. A korbácsolás Győr-Sopron megyében a legényavatással kapcsolódott össze. A legények végiglátogatták a lányos házakat, és szép, régies dallamú ének kíséretében korbácsolták a háznépet. A lányok szalagot kötöttek a korbácsra, az édesanyák pedig előre becsomagolt húsdarabokat adtak át a csoportnak. A legények ezután visszatértek a kocsmába, s a szabadban felállított tűzhelyen megfőzték az összegyűjtött húst. Ezt fogyasztották el a közös vacsorán, ahol a legények avatása történt. Ezen az ünnepségen csak férfiak vehettek részt. Az avatás hosszú beszéd kíséretében történt, amely összekapcsolja a betlehemi gyermekgyilkosság történetét a legényavatással. A beszéd végén a keresztapák leöntötték a legényt egy pohár borral, utána kiadós ivás következett, majd az újdonsült legényeket elvitték látogatóba egy-egy lányos házhoz. A kislányok és az édesanyák elnéző mosollyal segítették át a kótyagos legényeket a nehéz viziten, s ezzel bezárult életüknek ez az ünnepélyes fordulója.

Magyarország északi részén elterjedt szokás volt, hogy a pásztorok karácsony vigíliáján, december 24-én egy-egy vesszőcsomóval (pásztorvessző) sorra járták a házakat. A házban köszöntőt mondtak, majd a gazdasszony a vesszőcsomóból kihúzott egy-két szálat, azzal megverte a pásztorokat, azután megajándékozta őket.

Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon és más népprajzi írások (mindegyiket sajnos nem tudom, régebben mentettem el a gépre. Admin)

Módosítás: (2011. január 06. csütörtök, 20:56)

 

A hozzászóláshoz regisztráció szükséges!

Belépés
Legutolsó hozzászólások